5. Az emberi kommunikáció nem nyelvi formái

Vázlat:

1)      Jel

2)      Kommunikáció

·      Közlésfolyamat

·      Információ

3)   Nonverbális kommunikáció

·      . Mimika

·      Gesztus

·      Testtartás

·      Térköziség

Nem nyelvi jelek

    A kommunikáció mindig nyelvi és nem nyelvi jelek segítségével történik. Valóságban való eligazodás, ismeretek leraktározásának nélkülözhetetlen eszközei a jelek, belőlük felépülő jelrendszerek.

Jel: - üzenetet fejez ki

                              - másik embert tájékoztató, befolyásoló jelenség

                              - érzékszerveinkkel felfogható

                              - mögöttes tartalma van

                              - nyelvi jel: - morféma

                              - nem nyelvi jelek: - írásban

                                                               - szóban

Minden mondatot mozdulat, arcjáték kísér.

Nem nyelvi kifejezőeszközök:

·         arcjáték

·         tekintet

·         kézmozdulat

·         testtartás

·         érintés

·         közelség

 Kommunikáció: bármely jelrendszernek az emberi érintkezésben (ember és ember közötti) szándékos és kölcsönös felhasználása. Pl.: párbeszédek, mimika, gesztusok…

Közlésfolyamat: a nyelvnek, mint jelrendszernek az emberi érintkezésben való kölcsönös felhasználása.

Információ: csak egy oldalú tájékoztatás illetve tájékozódás, nincs azonnali visszajelzés, azaz nem az emberek közötti beszédet jelenti. Pl.: újságot olvas, tévét néz.

Nonverbális kommunikáció:

Fogalma: a közvetlen emberi érintkezés nem nyelvi kifejező eszközeit jelenti.:

Többnyire ösztönösek: félelem, táplálkozás

Kulturálisan meghatározottak: karikaformára begörbített hüvelyk és mutatóujj.

Jelenthet: - oké

                - homoszexualitás

                - Franciaországban: semmit

                - Japánban: pénz

Mindkettő: népes utcán férfi és nő találkozása

Kutatása: csak az 1960-as években kezdték aktívan tanulmányozni, vizsgálatok szerinti közlésrendszerünk:

verbális kommunikáció	vokális	nem verbális
szóbeli	zenei
7%	38%	55%
információk átadása	hangszín	egymás melletti
	hanghordozás	magatartásunk a verbális helyettesítésére.
	nem beszélt hangok

A nonverbális jelek szerepe és fajtái: felerősíthetik, megkérdőjelezhetik illetve, helyettesíthetik a szavakkal kifejezett tartalmat.

Mimika: az arc és a száj melletti izmok működése hozza létre, hét érzelem tükröződhet:

1.      öröm

2.      meglepetés

3.      félelem

4.      szomorúság

5.      harag

6.      undor

7.      érdeklődés

Gesztus: a kar és a kéz mozdulatait jelenti. Változatai: kézfogás, keresztbe tett kar, üdvözlő integetés… Sokszor zavarjeleket is közvetítenek: a kezek tartása, akaratlan mozgása idegességtől, feszültségtől árulkodhat, vagy öntudatlanul hazugságot leplez le.

Testtartás: kifejezheti a témához a beszélgető partnerhez való viszonyt. Idetartozik a meghajlás módja, leszegett fej, lábak mozgása.

Testtartásunk kifejezhet: figyelmet, fájdalmat, megalkuvást.

Térköziség: a másik féltől való távolság kifejezi a hozzá való viszonyunkat.

Intim: 15-40cm

Személyes: 45-120cm

Társadalmi: 120-360cm                            

Nyilvános: 360cm feletti

Városi és a vidéki ember egészen más térközt tart.

Nem nyelvi jelek:

• Szóban: mondat és szöveg eszközök ( hangsúly, hangerő, hangleejtés, hangmagasság), hangjelek, arcjáték, gesztusok, testtartás, térközszabályozás, külső, csend.
• Írásban: ábrák, tördelés, tagoló jelek, kiemelések, aláhúzás, írásjelek, elrendezés, margó, tagolás, sortávolság, betűköz, betűtípus, színek, keret, javítások.

4. A kommunikációs folyamat tényezői és funkciói

3. tétel: A kommunikációs folyamat tényezői és funkciói, ezek összefüggései a kifejezésmóddal

Vázlat:

Kommunikáció: kapcsolatteremtés, kapcsolattartás.
Definíció: bármely jelrendszernek az érintkezésben való kölcsönös felhasználása. Az emberi társadalomban a legfejlettebb közlésfolyamat.
Az információ egyoldalú tájékoztatás, vagy tájékozódás.

A kommunikáció tényezői:

• Információ, üzenet
• Feladó
• Címzett
• Csatorna
• Kód
• Beszédhelyzet, kontaktus
• Valóságháttér

Elmondani, hogy hogyan működik, és hogy mitől függ a kommunikáció.

A kommunikáció funkciói:

1. Érzelemkifejező
2. Tájékozató, közlő
3. Felhívó, felszólító
4. Poetikai, esztétikai
5. Értelmező, metanyelvi

A kapcsolatot befolyásoló funkciók:

6. Kapcsolatteremtő
7. Kapcsolatfenntartó
8. Kapcsolatzáró

Kidolgozva:

A kommunikáció, vagy másképpen közlésfolyamat szó jelentése kapcsolatteremtés, kapcsolattartás. Definíciója szerint: bármely jelrendszernek az érintkezésben való kölcsönös felhasználása. Az emberi társadalomban a legfejlettebb közlésfolyamat.

Az információ egyoldalú tájékoztatás, vagy tájékozódás. A kommunikáció nem azonos az információ-szerzéssel, a tájékozódással, hisz a kommunikáció kétoldalú. Ebből is következik, hogy a kommunikációhoz legalább két élőlény szükséges. Mi most az emberi kommunikációt elemezzük.

A kommunikáció feltétele a már említett legalább két ember, a felhasznált jelrendszer ismerete, és a közös valóság, előzmény. A közös valóság miatt a kommunikációnak valóságvonatkoztatása van. A jelrendszer ismerete nélkül nem jöhet létre kommunikáció, hisz ez gátolja a megértést, így a folyamat egyoldalúvá válik. Szintén fontos, hogy a kommunikáció során az „információt kapó”, és az „információt adó” szerepek felcserélődnek. A címzettből feladó, a feladóból címzett lesz. Így lesz kétoldalú a kommunikáció.

A kommunikáció tényezői:

• Információ, üzenet: amit közölni szeretnénk.
• Feladó: megformázza, majd közli az információt. Beszéd esetén beszélőnek, írás esetén írónak nevezzük.
• Címzett: felfogja, és értelmezi a kapott információt. Ezután válaszol rá, így kicserélődnek a szerepek. Ezt beszéd esetén hallgatónak, írás esetén pedig olvasónak nevezzük.
• Csatorna: amin keresztül az információ halad, a közvetítő közeg. Ez beszédnél a levegő, telefonálásnál a telefonkábel, írásnál a papír.
• Kód: a közös jelrendszer, amelyet mind a feladó, mind a címzett ismer. Általában a nyelv, de lehet a metakommunikáció is. (Metakommunikáció pl.: mimika, kéz-mozdulatok, hanglejtés, hanghordozás, gesztusok, szem- és fejmozgás.)
• Beszédhelyzet, kontaktus: az információt módosító, árnyaló külső körülmények. Ilyen például a kommunikáció helye, és ideje.
• Valóságháttér: a világ, amely körülvesz bennünket. Például a kor, a társadalom.

Ha bármely tényező hiányzik, akkor a kommunikáció nem valósulhat meg.

A feladó a megformálás után, a csatornán keresztül kódolva küldi el az információt a címzettnek, aki a valóságháttér, és a beszédhelyzet segítségével értelmezi (dekódolja) azt, és válaszol rá.

A kommunikáció funkciói: 

1. Érzelemkifejező: érzéseink, vágyaink közlése. A lírában gyakran használják.
   Pl.: szeretlek, gyűlöllek
2. Tájékozató, közlő: információ átadás, gondolat-, vagy véleményközlés. Jellemző rá a kijelentő mód.
   Pl.: Most süt a nap. Kék az ég.
3. Felhívó, felszólító: a hallgató befolyásolása a cél, őt szeretné cselekvésre késztetni. Jellemző rá a felszólító mód.
   Pl.: Egyél! Igyál! Gyere már!
4. Poetikai, esztétikai: a gyönyörködtetés a célja. Művészi megformáltságú. ßà A művészetben használják.
   Pl.: -bármilyen irodalmi mű-
5. Értelmező, metanyelvi: magát a nyelvet értelmezzük, a nyelvről beszélünk. Például mikor nem értünk valamit, és rákérdezünk egy szó jelentésére.
   Pl.: Hogy is mondjam? Mit jelent az, hogy…? Hogy értetted azt, hogy…?

A kapcsolatot befolyásoló funkciók:

1. Kapcsolatteremtő: a kommunikáció elkezdésekor használjuk. Például köszönünk, megszólítunk.
   Pl.: Szia. Jó napot. Szólni szeretnék.
2. Kapcsolatfenntartó: a kapcsolatot igyekszik megerősíteni, az érdeklődést fenntartani.
   Pl.: Figyelsz? Érted, amit mondok? Szép időnk van, ugye?
3. Kapcsolatzáró: a kapcsolat lezárása, elbúcsúzás.
   Pl.: Viszlont látásra. Még látjuk egymást. Akkor holnap…

3. A jel, jelek, jelrendszerek a nyelvi és nem nyelvi közlésben

A JEL, JELEK ÉS JELRENDSZEREK A NYELVI ÉS NEM NYELVI KÖZLÉSBEN

1. A jel fogalma

A jel: érzékszerveinkkel felfogható (látható, hallható, tapintható) jelenség, amely egy másik, önmagán túli jelenségre utal. Így minden jel két elemből áll:

• jelölő (amit érzékelünk, a jel külső formája),

• jelölt (az a tartalom, amelyet a jel felidéz)

-    eredet szerint lehetnek:

    - szignál (nem a jelzés szándékával létrehozott jelek, de jelként értelmezhetőek, pl. egy állat lábnyoma a hóban)

    - mesterséges jelek (szándékosan létrehozott jelek, pl. zászló, címer stb.)

2. A jelek közös tulajdonságai, jellemzői:

• érzékszerveinkkel felfoghatók,
• önmaguknál többet jelentenek,
• általánosító szerepűek, tehát nemcsak egyetlen tárgyat, jelenséget idéznek fel, hanem a hozzájuk hasonló többit is,
• egy adott közösség minden tagja elfogadja,
• egy jelrendszer tagjai,
• a jel az emberi érintkezésben tölti be szerepét: a jelzést.

3. A jelölő és jelölt kapcsolata többféle lehet:

• hasonlóságon alapul (ikon): ha a jel a jelölt tárgyra saját jellemzőivel utal, vagyis hasonlít arra a valamire: közlekedési lámpában álló vagy lépő emberalak,
• érintkezésen alapul (index): ha a jelölő és jelölt között ok-okozati, térbeli vagy időbeli kapcsolat van: füst - tűz, láb – lábnyom, a közlekedési lámpában  a haladási irányt jelző nyíl
• társadalmi megállapodáson alapul (szimbólum) - ha a jeltest kiválasztása megegyezés eredménye: a piros-fehér-zöld zászló nemzeti lobogónkat jelenti.

4. Nem nyelvi jelek: pl. KRESZ-táblák, füstjelek, testnyelv, tekintetnyelv,

        emberi gesztusok, állatok jelei stb.

5. Nyelvi jelek:

 A nyelv a legáltalánosabb jelrendszer, ami minden ember tulajdona.

A nyelv felépülése: Jel + Szabály + Hagyomány

A nyelvi jelek rögzítésére szolgál az írás: fő csoportok: fogalom-, szótag-, betűírás.

Külön jelrendszerei vannak a tudományágaknak, pl.: fizika, kémia, matematika.

1.) A nyelvi jelA jelölő (hangcsoport vagy betűsor) és a jelölt kapcsolatából áll.
Jellemzői:

a) konvencionális, megegyezésen alapul (kivéve a hangutánzó szavakat)

b) egy közösség minden tagja elfogadja

c) mindig egy rendszer része

d) önmagán túlmutató jelentéssel bír

e) elvonatkoztató jellegű

2.) A nyelvi jel jelentéseKét jelentésrétegből tevődik össze:

a.) denotáció: a szavak elsődleges jelentése, alapjelentése (pl.: ősz – a négy évszak egyike)

b.) konnotáció: a denotáció kiegészítése, másodlagos, származékos jelentés, a jelhez kapcsolódó, a jel által kiváltott asszociáció (pl.: ősz – elmúlás, szomorúság)

matematika: abszolút denotáció

zene: abszolút konnotáció

irodalom: denotáció – a szavak általános jelentése; konnotáció – átvitt jelentés (nagyfokú konnotáció)

dráma, epika: gyengébb a konnotáció

líra: legerősebb a konnotáció

A nyelv nem abszolút denotáció.

A sűrítés magával hozza a konnotációt.

2. A nyelv diakrón és szinkron változásainak jellemzése példákkal

2. tétel: A nyelv szinkrón és diakrón változásainak jellemzése pédákkal

Szinkron: Nyelv egy állapotát mutatja egy időben egy helyen.
A szinkrón leíró szempontú, a mindenkori jelent elemzi. (pl: hangrendszer, szófajokat, igeragozási rendszert, szólincset, ...)
Szinkronikus helyzetképet ad például a mai magyar nyelv leíró nyelvtana, az értelmező szótárak, a kétnyelvű szótárak, tájszótárak, stb...

Diakron: Szinkronok egymásra vetülése. A diakrónt úgy fogjuk fel, mint szinkron állapotok egymásutánját. (metszetek sorozatát), vagyis a nyelvi tényt a fejlődésváltozás szempontjából vizsgáljuk. Diakrón, azaz történeti szempontú változást elemzi.
Mennyi ideig tart a szinkron metszet? Kb. 1 év a szavak tekintetében, a ragok vizsgálata azonban nagyobb intervallum. Igazi változást 30 év távlatából vizsgálnak.
A magyar nyelv időbeli változásait a magyar nyelvtörténettel foglalkozó tudósok kutatják.
Pl:
szülő, szüleje, szülője,
borsó, borsaja, borsója,
dió, diaja, diója - a ritka szó helyére a gyakrabban előforduló szó nyomult be, mára a szüleje, borsaja, diaja szavak megszűntek, ezek a tövek elavultak.

A változás folyamatos és állandó, nincsenek nagy ugrások. Tempója lassú. A változás mindig a szinkronban zajlik. A megjelenő új szó egy darabig együtt él a régivel, majd az új kiszorítja.
Pl.: ezzel - ezvel - MA : evvel!

A nyelvi változás:

• a nyelv folyamatosan változik (kivéve a holt nyelvek)
• lassú és folyamatos a változás így a használók nem veszik észre
• ha nem változna akkor elvesztené a funkcióit
• először a szókészletben lehet észrevenni.

Változások okai

• anyagi, szellemi, életmód változások
• társadalmi történelmi politikai változások
• szokások változása
• tudatos nyelvi ráhatás - nyelvújítás
• asszociációs változások pl: levél => email

A nyelvi változások eredményei

• beszédiram változás
• spontán szókeletkezés, kihalás, helyettesítés
• megszólítás, névadás változása
• jelentésváltozás (jelentésszűkülés, bővülés, etc)
• nyelvváltozatok közötti mozgás
• egyszerűbbé, bonyolultabbá válás

A nyelvi változások általában egy embertől vagy csoportól indul el, s ha arra alkalmasak a feltételek akkor az továbbterjed.

A nyelvi állandóság: 
Nem minden változás terjed el, mivel az egy nyelvet használóknak meg kell értenie egymást, így nem lehetnek drasztikusak, nyelvi rendszer alapjait éríntőek a változtatások.
Így általában a szókincsben történnek változások.
Ellenpélda: a többi múltidőnek a megszűnése

Példák:
Halotti beszéd:
menyi milotszben terümtevé elevé miü isemüköt, Ádámot és odutta valá neki paradicsumut házoá...

Nyelvi állandóság: 
még most is érthető a halotti beszéd nagyrésze

Változás: 
Szavak hangalakja: űt, terümtevé, etc
Nyelvtani változások: odutta vola - adta, terümtevé - teremtette

1. A nyelv mint jelrendszer

A jelekkel foglalkozó tudományág a szemiotika.

A jel definíciója: a jelegy önmagán túlmutató, érzékszervekkel fölfogható tárgy vagy jelenség. A legegyetemesebb, mindenki által leggyakrabban használt jelrendszer a nyelv.

Jelek felépítése:

1. Jeltest/Jelölő (pl.: hangsor, betűsor, papírlap)
2. Jelenség/Jelölt (pl.: fogalom, amire pl. a hangsor vonatkozik)
3. Jelentés (absztrakció amit a jelenségnek tulajdonítanak

Jelek főbb jellemzői:

• érzékszerveinkkel felfogható (tapintás, szaglás, ízlés, hallás, látás)
• önmaguknál többet jelentenek
• jelrendszerbe illeszkednek
• az emberi érintkezésben valósulnak meg

Jelek csoportosítása:

• természetes jelek (szimptómák)

• mesterséges jelek (szignálok)

- nyelvi jelek
- nem nyelvi jelek (pl.: mimika, testtartás, gesztikuláció, tekintet)
A nyelvi jelek három csoportja: (Pearce modellje)

1. Index: a jelölt és a jelölő között valamilyen kapcsolat van (ok-okozati, logikai) (pl: közlekedési tábla)
2. Ikon: a jelölt és a jelölő között valamilyen hasonlóság van (térkép)
3. Szimbólum: a jelölt és a jelölő között semmilyen kapcsolat nincs, csak hagyomány vagy megállapodás köti össze őket (pl.: zászlók színei)

A nyelv mint jelrendszer:A nyelv is egy megállapodáson alapuló jelrendszer. A nyelvi rendszer lépcsőzetesen épül fel

1. Fonéma (beszédhang)
2. Morféma (szótő, szótoldalék)
3. Lexéma (szóalak)
4. Szintagma (szószerkezet)
5. Mondat
6. Szöveg

Kidolgozva:
Minden jelnek számít, aminek jelzésértéket tulajdonítunk, illetve a kommunikáció szándékával akarunk felhasználni. A jel mindig érzékszerveinkel felfogható, azaz látható, hallható, tapintható, és egy másik jelenségre utal, tehát a jelet úgy definiálhatjuk, hogy egy önmagán túlmutató, érzékszervekkel felfogható tárgy, vagy jelenség. A legegyetemesebb, mindenki által használt jelrendszer a nyelv. A jelekkel foglalkozó tudományág a szemiotika.
A jelek három részből épülnek fel: a jeltestből, azaz a jelölőből, ami például lehet egy betűsor vagy egy hangsor. A második rész a jelenség, más szóval a jelölt. A jelölt a fogalom amire a például egy hangsor, vagy egy betűsor vonatkozik. A harmadik rész a jelentés. A jelentés az az absztrakció amit a jelenségnek tulajdonítanak. A jeleket két csoportba soroljuk, a természetes jelek és a mesterséges jelek csoportjába. A mesterséges jelek csoportja további három részre osztható fel. Az indexre, az ikonra és a szimbólumra. Indexről akkor beszélünk, ha a jelölt és a jelölő között valamilyen ok-okozati, logikai, vagy egyéb kapcsolat van, például a közlekedési táblaindex. Ikonról akkor, ha jelölt és a jelölő között valamilyen hasonlóság van, ilyen például a fénykép. A szimbólum esetén nincsen semmilyen kapcsolat a jelölt és a jelölő között, a kettőt csak hagyomány vagy megállapodás köti össze. A zászlók színei is ilyenek. Továbbiak: galamb, olajág, kard, színek szimbolikája...
Jel több minden is lehet, például az öltözködés, a hangok, vagy a testnyelv is. Egy speciális jelrendszer ami a vakoknak találtak ki, a Breile-írás.
A nyelvünk is egy megállapodáson alapuló nyelvrendszer. A nyelv lépcsőzetesen épül fel. Az első fok a fonéma, más szóval a beszédhang. Ezután következik a morféma. A morféma szótő, vagy toldalék. A harmadik fok a lexémaszint. Lexéma minden szótárban található szó, ezeket szóalaknak nevezzük. A negyedik fok a szintagmaszint, pl.: piros sapka, - ez jelzős szintagma, könyvet vásárol - tárgyas szintagma, itt találhatóak az összetettebb szószerkezetek. Az ötödik fok a mondat,> gondolat +intonáció egésze; végül az utolsó pedig a szöveg. Ám a szöveg már a beszéd része, s nem a nyelv része, mint az előző többiek.