3. A jel, jelek, jelrendszerek a nyelvi és nem nyelvi közlésben

A JEL, JELEK ÉS JELRENDSZEREK A NYELVI ÉS NEM NYELVI KÖZLÉSBEN

1. A jel fogalma

A jel: érzékszerveinkkel felfogható (látható, hallható, tapintható) jelenség, amely egy másik, önmagán túli jelenségre utal. Így minden jel két elemből áll:

• jelölő (amit érzékelünk, a jel külső formája),

• jelölt (az a tartalom, amelyet a jel felidéz)

-    eredet szerint lehetnek:

    - szignál (nem a jelzés szándékával létrehozott jelek, de jelként értelmezhetőek, pl. egy állat lábnyoma a hóban)

    - mesterséges jelek (szándékosan létrehozott jelek, pl. zászló, címer stb.)

2. A jelek közös tulajdonságai, jellemzői:

• érzékszerveinkkel felfoghatók,
• önmaguknál többet jelentenek,
• általánosító szerepűek, tehát nemcsak egyetlen tárgyat, jelenséget idéznek fel, hanem a hozzájuk hasonló többit is,
• egy adott közösség minden tagja elfogadja,
• egy jelrendszer tagjai,
• a jel az emberi érintkezésben tölti be szerepét: a jelzést.

3. A jelölő és jelölt kapcsolata többféle lehet:

• hasonlóságon alapul (ikon): ha a jel a jelölt tárgyra saját jellemzőivel utal, vagyis hasonlít arra a valamire: közlekedési lámpában álló vagy lépő emberalak,
• érintkezésen alapul (index): ha a jelölő és jelölt között ok-okozati, térbeli vagy időbeli kapcsolat van: füst - tűz, láb – lábnyom, a közlekedési lámpában  a haladási irányt jelző nyíl
• társadalmi megállapodáson alapul (szimbólum) - ha a jeltest kiválasztása megegyezés eredménye: a piros-fehér-zöld zászló nemzeti lobogónkat jelenti.

4. Nem nyelvi jelek: pl. KRESZ-táblák, füstjelek, testnyelv, tekintetnyelv,

        emberi gesztusok, állatok jelei stb.

5. Nyelvi jelek:

 A nyelv a legáltalánosabb jelrendszer, ami minden ember tulajdona.

A nyelv felépülése: Jel + Szabály + Hagyomány

A nyelvi jelek rögzítésére szolgál az írás: fő csoportok: fogalom-, szótag-, betűírás.

Külön jelrendszerei vannak a tudományágaknak, pl.: fizika, kémia, matematika.

1.) A nyelvi jelA jelölő (hangcsoport vagy betűsor) és a jelölt kapcsolatából áll.
Jellemzői:

a) konvencionális, megegyezésen alapul (kivéve a hangutánzó szavakat)

b) egy közösség minden tagja elfogadja

c) mindig egy rendszer része

d) önmagán túlmutató jelentéssel bír

e) elvonatkoztató jellegű

2.) A nyelvi jel jelentéseKét jelentésrétegből tevődik össze:

a.) denotáció: a szavak elsődleges jelentése, alapjelentése (pl.: ősz – a négy évszak egyike)

b.) konnotáció: a denotáció kiegészítése, másodlagos, származékos jelentés, a jelhez kapcsolódó, a jel által kiváltott asszociáció (pl.: ősz – elmúlás, szomorúság)

matematika: abszolút denotáció

zene: abszolút konnotáció

irodalom: denotáció – a szavak általános jelentése; konnotáció – átvitt jelentés (nagyfokú konnotáció)

dráma, epika: gyengébb a konnotáció

líra: legerősebb a konnotáció

A nyelv nem abszolút denotáció.

A sűrítés magával hozza a konnotációt.