A jelekkel foglalkozó tudományág a szemiotika.
A jel definíciója: a jelegy önmagán túlmutató, érzékszervekkel fölfogható tárgy vagy jelenség. A legegyetemesebb, mindenki által leggyakrabban használt jelrendszer a nyelv.
Jelek felépítése:
Jelek főbb jellemzői:
Jelek csoportosítása:
- nem nyelvi jelek (pl.: mimika, testtartás, gesztikuláció, tekintet)
A nyelvi jelek három csoportja: (Pearce modellje)
A nyelv mint jelrendszer:A nyelv is egy megállapodáson alapuló jelrendszer. A nyelvi rendszer lépcsőzetesen épül fel
Kidolgozva:
Minden jelnek számít, aminek jelzésértéket tulajdonítunk, illetve a kommunikáció szándékával akarunk felhasználni. A jel mindig érzékszerveinkel felfogható, azaz látható, hallható, tapintható, és egy másik jelenségre utal, tehát a jelet úgy definiálhatjuk, hogy egy önmagán túlmutató, érzékszervekkel felfogható tárgy, vagy jelenség. A legegyetemesebb, mindenki által használt jelrendszer a nyelv. A jelekkel foglalkozó tudományág a szemiotika.
A jelek három részből épülnek fel: a jeltestből, azaz a jelölőből, ami például lehet egy betűsor vagy egy hangsor. A második rész a jelenség, más szóval a jelölt. A jelölt a fogalom amire a például egy hangsor, vagy egy betűsor vonatkozik. A harmadik rész a jelentés. A jelentés az az absztrakció amit a jelenségnek tulajdonítanak. A jeleket két csoportba soroljuk, a természetes jelek és a mesterséges jelek csoportjába. A mesterséges jelek csoportja további három részre osztható fel. Az indexre, az ikonra és a szimbólumra. Indexről akkor beszélünk, ha a jelölt és a jelölő között valamilyen ok-okozati, logikai, vagy egyéb kapcsolat van, például a közlekedési táblaindex. Ikonról akkor, ha jelölt és a jelölő között valamilyen hasonlóság van, ilyen például a fénykép. A szimbólum esetén nincsen semmilyen kapcsolat a jelölt és a jelölő között, a kettőt csak hagyomány vagy megállapodás köti össze. A zászlók színei is ilyenek. Továbbiak: galamb, olajág, kard, színek szimbolikája...
Jel több minden is lehet, például az öltözködés, a hangok, vagy a testnyelv is. Egy speciális jelrendszer ami a vakoknak találtak ki, a Breile-írás.
A nyelvünk is egy megállapodáson alapuló nyelvrendszer. A nyelv lépcsőzetesen épül fel. Az első fok a fonéma, más szóval a beszédhang. Ezután következik a morféma. A morféma szótő, vagy toldalék. A harmadik fok a lexémaszint. Lexéma minden szótárban található szó, ezeket szóalaknak nevezzük. A negyedik fok a szintagmaszint, pl.: piros sapka, - ez jelzős szintagma, könyvet vásárol - tárgyas szintagma, itt találhatóak az összetettebb szószerkezetek. Az ötödik fok a mondat,> gondolat +intonáció egésze; végül az utolsó pedig a szöveg. Ám a szöveg már a beszéd része, s nem a nyelv része, mint az előző többiek.
A jel definíciója: a jelegy önmagán túlmutató, érzékszervekkel fölfogható tárgy vagy jelenség. A legegyetemesebb, mindenki által leggyakrabban használt jelrendszer a nyelv.
Jelek felépítése:
- Jeltest/Jelölő (pl.: hangsor, betűsor, papírlap)
- Jelenség/Jelölt (pl.: fogalom, amire pl. a hangsor vonatkozik)
- Jelentés (absztrakció amit a jelenségnek tulajdonítanak
Jelek főbb jellemzői:
- érzékszerveinkkel felfogható (tapintás, szaglás, ízlés, hallás, látás)
- önmaguknál többet jelentenek
- jelrendszerbe illeszkednek
- az emberi érintkezésben valósulnak meg
Jelek csoportosítása:
- természetes jelek (szimptómák)
- mesterséges jelek (szignálok)
- nem nyelvi jelek (pl.: mimika, testtartás, gesztikuláció, tekintet)
A nyelvi jelek három csoportja: (Pearce modellje)
- Index: a jelölt és a jelölő között valamilyen kapcsolat van (ok-okozati, logikai) (pl: közlekedési tábla)
- Ikon: a jelölt és a jelölő között valamilyen hasonlóság van (térkép)
- Szimbólum: a jelölt és a jelölő között semmilyen kapcsolat nincs, csak hagyomány vagy megállapodás köti össze őket (pl.: zászlók színei)
A nyelv mint jelrendszer:A nyelv is egy megállapodáson alapuló jelrendszer. A nyelvi rendszer lépcsőzetesen épül fel
- Fonéma (beszédhang)
- Morféma (szótő, szótoldalék)
- Lexéma (szóalak)
- Szintagma (szószerkezet)
- Mondat
- Szöveg
Kidolgozva:
Minden jelnek számít, aminek jelzésértéket tulajdonítunk, illetve a kommunikáció szándékával akarunk felhasználni. A jel mindig érzékszerveinkel felfogható, azaz látható, hallható, tapintható, és egy másik jelenségre utal, tehát a jelet úgy definiálhatjuk, hogy egy önmagán túlmutató, érzékszervekkel felfogható tárgy, vagy jelenség. A legegyetemesebb, mindenki által használt jelrendszer a nyelv. A jelekkel foglalkozó tudományág a szemiotika.
A jelek három részből épülnek fel: a jeltestből, azaz a jelölőből, ami például lehet egy betűsor vagy egy hangsor. A második rész a jelenség, más szóval a jelölt. A jelölt a fogalom amire a például egy hangsor, vagy egy betűsor vonatkozik. A harmadik rész a jelentés. A jelentés az az absztrakció amit a jelenségnek tulajdonítanak. A jeleket két csoportba soroljuk, a természetes jelek és a mesterséges jelek csoportjába. A mesterséges jelek csoportja további három részre osztható fel. Az indexre, az ikonra és a szimbólumra. Indexről akkor beszélünk, ha a jelölt és a jelölő között valamilyen ok-okozati, logikai, vagy egyéb kapcsolat van, például a közlekedési táblaindex. Ikonról akkor, ha jelölt és a jelölő között valamilyen hasonlóság van, ilyen például a fénykép. A szimbólum esetén nincsen semmilyen kapcsolat a jelölt és a jelölő között, a kettőt csak hagyomány vagy megállapodás köti össze. A zászlók színei is ilyenek. Továbbiak: galamb, olajág, kard, színek szimbolikája...
Jel több minden is lehet, például az öltözködés, a hangok, vagy a testnyelv is. Egy speciális jelrendszer ami a vakoknak találtak ki, a Breile-írás.
A nyelvünk is egy megállapodáson alapuló nyelvrendszer. A nyelv lépcsőzetesen épül fel. Az első fok a fonéma, más szóval a beszédhang. Ezután következik a morféma. A morféma szótő, vagy toldalék. A harmadik fok a lexémaszint. Lexéma minden szótárban található szó, ezeket szóalaknak nevezzük. A negyedik fok a szintagmaszint, pl.: piros sapka, - ez jelzős szintagma, könyvet vásárol - tárgyas szintagma, itt találhatóak az összetettebb szószerkezetek. Az ötödik fok a mondat,> gondolat +intonáció egésze; végül az utolsó pedig a szöveg. Ám a szöveg már a beszéd része, s nem a nyelv része, mint az előző többiek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése